5+1 apró, azonnal beépíthető szokás, amitől megállíthatatlan leszel

Hogyan legyél megállíthatatlan a mindennapokban? Összeszedtem neked 5+1 olyan apró, szinte teljesen észrevehetetlen, de mégis hatalmas horderejű szokást, amivel egy csettintésre át tudod változtatni a “minek keltem ma fel” típusú napokat egy “ma is széttépem a világot” típusúra.

Szokás 1: Minden reggel ugyanakkor kelek és ha tehetem, kimegyek a lakásból 5 percre a friss levegőre.

Igen, ez pontosan azt jelenti, amire gondolsz.

• Reggel nem az az első dolgom az, hogy a telefonomhoz nyúlok és megnézem az értesítéseimet.
• Reggel nem az az első dolgom, hogy lefőzzek egy kávét, hogy felébredjek.
• Reggel nem az az első dolgom, hogy leüljek dolgozni.

Adok magamnak legalább 5 percet, hogy kitisztuljon a fejem az ébredés után és hagyom, hogy a friss levegő és a kellemes napsugarak egy picit feltöltsenek még mielőtt nekiállnék megváltani a világot.

És lássuk be, ennek megannyi áldásos hatása van.

Hányszor történt már meg veled, hogy reggel felkeltél, még fel sem keltél az ágyból, de már megnyitottad a facebookot és az instát, szembejött veled egy poszt, amin felbasztad magad és az egész napod úgy indult, hogy eleve *idegállapotba jöttél*?

Ugyanehhez a szokáshoz tartozik az is, hogy csak EGY ébresztőm van.

Nem állítok be folyamatos ébresztőket 5 percenként.

Ennek is a saját magam ellen vezetett pszichológiai háborúhoz van köze.

Ha kapásból a nap első, saját magamnak tett ígéretét nem tudom betartani, miszerint 7:45-kor keljek fel, hogyan várhatom el magamtól, hogy nap közben majd nem fogom áthúzni a saját számításaimat?

Nem hobbiból kelek, amikor kelek.

Ha állítottam ébresztőt, akkor azt azért tettem, hogy fel is keljek.

Ha elalszok, akkor valószínűleg nem csak saját magamat hagyom cserben, hanem másokat is.

És valljuk be őszintén: Visszaaludni akár csak fél órára is soha nem lesz pihentető, ha már egyszer félig felébredtél.

Szokás 2: Suit up!

Bár az esetek 95%-ban itthonról dolgozok, minden reggel felöltözök munkához.

• Nem alsógatyában gépelem ezeket a bejegyzéseket sem.
• Nem is pizsamában.
• Nem ágyban fekve, takaró alatt, félig álmosan.

Onnan tudom, hogy elkezdődött a munkanapom, hogy

• Átvettem a kolis pólómat és rövidnacimat, amiben aludtam rendes munkaruhára.
• Bekapcsoltam a gépemet és leültem az asztalomhoz, ahol dolgozni szoktam.
• Felírtam az összes feladatomat, amit az adott napon meg akarok csinálni.

Ha még nem dolgoztál ilyen módon otthonról akkor el nem tudod képzelni milyen mértékű fókuszt tud adni a munkádnak csak az, hogy rendezett körülmények között, munkára készen ülsz oda dolgozni.

Plusz egy tipp ide: minden este tegyél rendet a munkaasztalodon. Eszméletlen sokat jelent másnap reggel, hogy nem egy rendezetlen helyre akarsz befurakodni.

Ráadásul akkor nem kell munkával kezdened a napot még mielőtt dolgoznál. (mármint, hogy rakd rendbe az asztalod).

Úgy nem lehet dolgozni rendesen, hogy egy szemétkupac tetején görnyedve próbálod az egyik kezeddel pötyögni az emailt, amíg a másik kezeddel éppen a mosást pakolod be. De erről már írtam egy hete a multitaskingos bejegyzésemben.

Az, hogy van egy jól lehatárolt tevékenységsor, aminek a vége az, hogy nekiállsz dolgozni sokat segít abban, hogy ne csússzanak szét a napjaid, ne halogasd a munkát.

Ezzel a gondolattal kanyarodunk rá ugyanis arra, hogy

Szokás 3: Jutalom a munka UTÁN, nem előtte

Ha reggel még a munka elkezdése előtt jó hangulatban elkezded görgetni a Tiktokot és azon vicces videókat nézegetsz egy óráig, akkor előre jutalmazod magadat azért, amit még meg sem csináltál.

Ha számodra egy lazító, kikapcsolódást biztosító tevékenység az, hogy nyomod a *szósölt*, akkor azt akkor csináld, ha már letettél valamit aznap az asztalra.

Ezért szoktam az összes kikapcsolódási tevékenységet este végezni.

Ha egy picit is ismersz, akkor tudod rólam, hogy iszonyat gémer vagyok, élek-halok a különböző játékokért.

De játszani csak este szoktam vagy teljes szabadnapon.

Nekem ez a jutalom azért cserébe, hogy előbb elvégzem a munkát.

És ebben nincs kegyelem.

• Nincs olyan, hogy “jaj, csak egy picit nyomkodom”
• Nincs olyan, hogy “csak egy küldit végignyomok és utána nekiállok dolgozni”
• Nincs olyan, hogy “csak egy órát nyomom és utána”

NEM!!!44!4!!

Ha végeztem arra a napra, akkor majd játszok, amennyit akarok.

Szintén az estéhez kapcsolódik a

Szokás 4: Este már nincs közösségi média

Van egy kedvenc idézetem a kedvenc sorozatomból:

“Hajnali 2 óra után már semmi jó nem történik. Ha hajnali 2-t üt az óra, csak hagyj félbe mindent és menj aludni.”

Tudod melyik sorozat és ki mondta? Írd meg nekem privátban. 😉 (Kis segítség: a második szokásnál már hivatkoztam rá)

Na most ezt én úgy módosítottam magamra, hogy

Egy órával lefekvés előtt már ne nyomkodd a telefonod. Az utolsó órádban már kevésbé leszel toleráns az idiótákkal szemben.

A szósöl tekintetében ugyanaz a logika, mint ami miatt reggel sem ezzel akarok indítani.

Ha valaki felcseszi az agyam a hülyeségével még mielőtt lefeküdnék aludni, az kinek lenne jó?

Senkinek.

Szóval inkább kihagyom, köszi.

Az utolsó egy órát általában olyan tevékenységekkel szoktam tölteni, amik segítenek lezárni a napot.

• Ilyenkor szoktam szórakoztatás céljából megnézni egy-két részt a kedvenc sorozatomból vagy folytatni a kalandozást a Critical Role csapatával.
• Ilyenkor szoktam olvasni, ha nap közben egyéb elfoglaltságaim miatt át kell helyeznem.
• És ilyenkor szoktam végigpörgetni azt is, hogy mi történt velem aznap és mik azok a dolgok, amiket jó, hogy megtettem és mi az, amit holnaptól egy kicsit másképp fogok csinálni.

Az utolsó egy órám már csakis és kizárólag arról szól, hogy kiürítsem az agyamból az összes olyan kattogós gondolatot, ami miatt még lefekvés után órákkal később is csak forgolódnék az ágyamban.

Ősi kínai bölcsesség:

Egy elbaszott lefekvés, ugyanolyan reggelhez vezet.

Szokás 5: Jegyzetelés, feladatkezelés

Ahogy meséltem korábban, nap közben nem ad-hoc dolgozok.

Reggel még mielőtt nekiállnék bárminek, először összeírom a feladataimat, amik 3 különböző helyről jöhetnek

1. Már be vannak tervezve az adott napra
2. Ötletként felírtam már korábban magamnak és újra elő akarom venni és dolgozni rajta
3. Addig nem látott dolog csúszik be két munkaidőszak között (estéről reggelre)

Ezeknek mind megvan a saját helye, ahol tárolom őket és az nem az agyam.

Meg sem próbálom észben tartani az összes vállalt határidőmet, feladatomat, ötletemet mert nagyon hamar egy diliházban kötnék ki.

Ezért mindháromra van egy módszerem, ahol ezeket tárolom, hogy könnyen csekkolni tudjam.

• Minden tervem és ötletem a Notionömben van (ez egy tök jó kis program, ami segít szervezettnek maradni a mindennapokban)
• Minden addig nem látott feladat és meglepiiiiiiiiiiii ugyanúgy a Notionbe kerül be, amikor meglátom
• Minden megbeszélésem és fix programom a Google Naptáramban van.

Így nagyon ritka az, hogy bármiféle meglepetés ér, mert nem az agyamra támaszkodok, hogy nehogy elfelejtsek valamit.

Ha valamit elfelejtek, az azért van, mert nem írtam fel.

Nem is mentegetőzök, hogy “jaj, kiment a fejemből”, mert eleve nem is az volt a terv, hogy ott tároljam.

Bónusz szokás: rendszeresen tartok szüneteket

Elég borzasztó lenne egy olyan napot lefesteni, ahol a reggeli felkelés és az esti lefekvés között nincs más csak egy nagy masszányi idő, amit munkával töltünk.

Igen, rád gondolok most alkalmazotti munkaviszony. 😉

Az, hogy valaki azzal az abszurd elvárással áll a munkavállalója felé, hogy szellemi munkában 8 óra alatt 8 órát fog dolgozni akaratlanul is elkezdni lesajnálóan forgatni a szemeimet.

Ha az oktatási rendszer egy dolgot jól csinál az az, hogy az órákat 45 percekre osztja.

Ha nagyon fókuszálni akarunk valamire, akkor ugyanis pontosan ennyi ideig vagyunk képesek megerőszakolni magunkat és folyamosan csak egy dologra figyelni.

És itt most nem a flowról beszélek. Ha valamit flowban csinálsz, akkor arra megerőltetés nélkül tudsz akár órákat is rászánni. Ezeket a leveleket pl én flow-közeli állapotban írom.

Ha egyszer nekiállok, akkor addig nem bírom abbahagyni, amíg ki nem folyt minden egyes gondolat az agyamból a képernyőmre.

De ha most azt mondanád nekem, hogy üljek le számvitelt tanulni, akkor 5 perc után már a hátam közepére kívánnám az egészet, 30 percet szenvednék még vele és kb még 10 percet azon agyalnék, hogy mit fogok csinálni, amikor lejár a 45 perc.

Ezért, ha a munkádban olyan feladatokat kell elvégezned, amiket nem szívesen csinálsz, akkor érdemes ezeket maximum egy óráig nyomni és utána tartani egy kis szünetet.

Nem sokat, néha 5 perc is elég.

Nem véletlen az sem, hogy a Pomodoro technika is úgy épül fel, hogy 25 percet dolgozol és utána 5 percet pihensz.

Szóval minden munkamenet végén, legyen az kötelező vagy flow, tartok szünetet még mielőtt nekiállnék a következőnek.

Ez segít lezárni az előző feladatot és segít rákészülni a következőre. Plusz egy kicsit még frissíti is az agyamat.

Mit gondolsz? Hasznos volt ez a cucc?

Akkor oszd meg valakivel, akinek szerinted szüksége lehet rá! 😉