Tudod mi a különbség a zsákbamacska és az easter egg között?
Ez volt az egyik fontos kérdés, amit feszegettünk múlt héten ebéd közben a havi STÁB megbeszélésünkön Ádámmal és Balázzsal.
Mint kiderült zsákbamacska az, ha szólok neked arról, hogy ebben a posztban elrejtettem egy különleges linket, amit ha megtalálsz, nyersz valamit. Az easter egg pedig az, ha ugyanúgy elrejtem a nyereményt, de nem szólok róla semmit sem.
Ez egy egyszerű játékosítási megoldás arra az esetre, ha szeretnéd feldobni a szövegeid. Szóval én most sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, hogy ebben a posztban lenne bármi ajándék.
Viszont amiről igazából beszélni szeretnék veled, az 5 olyan dolog, amit folyamatosan látok magamon, barátoknál, ismerősöknél, ügyfeleknél, amivel a saját életüket nehezítik meg.
Mert ha hiszed, ha nem, ugyanúgy ahogy egy játékban, az életedben is tudod kapcsolgatni a nehézségi fokot.
1 – Ne akarj mindent optimalizálni.
Gondolom érzed, hogy miért ez az első a listámon.
Az utóbbi 7-8 évben megszállottam követtem minden olyan tartalmat, ami arról szólt, hogyan faragj le időt magadnak.
Azt viszont biztos nem tudod, hogy ez oda vezetett, hogy mára már szorongássá változott bennem az időben mindenhova való megérkezés és munkavégzés.
Olyannyira, hogy már pszichológushoz is járok emiatt, mert fizikai tünetei vannak ennek a szorongásnak.
Igen, való igaz, hogy nagyon szuper dolog, amikor kezedben van az irányítás, pontosan tudod mit-mikor és hogyan fogsz csinálni. De ugyanennek a sötét oldala, hogy amikor eléred ezt a szintet, akkor onnantól attól fogsz rettegni, hogy mikor roppan össze ez a szuperoptimalizált élet.
Én itt tartok most.
Törekedj rá,
- hogy a munkát a lehető legoptimálisabban végezd el.
- hogy ne ülj feleslegesen olyan feladatok felett, amikre nem kell időt pazarolni
- hogy maximalizáld a magadra fordítható idő mennyiségét.
De tanuld meg kikapcsolni azt, hogy mindenben az optimálisat keresed.
Így érkezünk meg a második tanácsomhoz:
2 – Ne agyald túl a dolgokat.
Hajlamos voltam arra, hogy napokon keresztül ne álljak neki valaminek, amíg ki nem találtam minden egyes apró részletét annak, hogyan fogom majd megvalósítani.
Most képzeld el azt, hogy van a fejemben egy szolgáltatásötlet és mindenféle piacelemzés, problémakutatás és mindegymás nélkül csak úgy nekiülök megtervezni, mert hát az úgy jó lesz.
Beleteszek napokat vagy akár heteket abba, hogy felépítsem aztán amikor el akarom adni, akkor kiderül, hogy a kutyának nem kell.
Megérte?
Nem.
Előbb teszteld le az ötletet, még mielőtt napokat ölnél a megvalósításba.
De van a másik oldala is ugyanennek, amikor annyira leblokkol a rengeteg tennivaló, hogy neki sem állsz annak, amivel viszont tényleg kellene foglalkoznod.
Én magam is gyakran szoktam olyan ördögi gondolatspirálokba kerülni, ahol egy egyszerű gondolatból eljutok oda, hogy legalább 3-5 olyan okot tudok felsorolni, hogy miért nem fog majd működni, amit kitaláltam.
Ez a fajta negatív túlagyalás egyáltalán nem segít a mindennapokban.
Elég könnyen be tud vésődni, mint alapbeállítás és minden előtted lévő probléma megoldását leblokkolja.
Mert amíg azon gondolkozol, hogy jaj, mi lesz, ha addig nem azon gondolkozol, hogy hogyan tudod majd megoldani.
És ha már ott tartunk, hogy túlagyalás:
3 – Hagyd abba az önfejlesztő videók nézegetését.
Tudom, most saját magam ellen beszélek, mert a GP is önfejlesztésről szól, de hallgass azért végig.
Napjainkban egyetlen kattintásra van tőlünk nagyjából minden tudás, minden megoldás az összes problémánkra.
És bár azt tudjuk, hogy a közösségi médiát ész nélkül görgetni egy eléggé rossz szokás, trükkösen ezt úgy próbáljuk kikerülni, hogy inkább önfejlesztő videókat nézünk.
Mert ez az a fajta közösségi média tartalom, amiért nem köpköd meg a társadalom, ha erre fordítod az idődet.
Egy baj van ezzel, amit már évek óta mondok.
Hiába nézed akár az én videómat, olvasod ezeket a GP leveleket, ha utána nem változtatsz semmit.
Az is csak egy álmegoldás, hogy van vagy 20 udemy kurzusod, de egyiket se nézted még meg.
Nemhogy beépítetted volna az életedbe. Meg sem nézted…
A digitális tartalomgyártók, ami én is vagyok csak odáig tudnak eljuttatni, hogy megmutatják az ajtót.
De azon neked kell átlépned.
Senki nem fog ott állni mögötted és lökdösni.
Ha valamin változtatni szeretnél, szedd össze magad, keress rá megoldást és állj neki.
És ha már ott tartunk, hogy álljunk neki dolgoknak
4 – Ne akarj mindent egyszerre megcsinálni
Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy hirtelen felbuzdulásból, tele motivációval nekiessünk dolgoknak, amik aztán szépen lassan elhal, amikor meglátjuk (a túlgondolás miatt), hogy mennyi mindent kell megcsinálnunk, hogy megvalósítsuk a vágyainkat.
És ezt még én is mantrázom magamnak a mai napig, pedig már 5 éve a TEDx színpadán is elmondtam: Egyszerre mindig egy feladatot.
Lépésről-lépésre mindig egyet, nem egyszerre nyolcat.
Mert ha mindenbe belekapsz egy picit, akkor semmivel nem haladsz igazán.
Úgy pedig elég nehéz befejezni bármit is.
És így jutunk el ennek az érzelmi hullámvasútnak azon pontjához, amikor azt mondod majd nekem, hogy menjek el a jó büdös francba.
5 – Ne töltsd túl a napodat
Gyorsan nézzük át, hogy mit adtam tanácsként neked ebben a levélben.
- ne akarj mindent optimalizálni
- ne agyalj túl sokat
- ne nézz önfejlesztő videókat
- ne csinálj mindent egyszerre
- és ne töltsd túl a napodat.
És simán el tudom képzelni, hogy ahogy olvasod ezt a levelet azt képzeled, hogy ezt mind lehetetlenség betartani.
A legtöbben már csak azon a gondolatsoron elvérzünk, hogy hogyan ne töltsem tele a napomat, ha egyszerre csak egy feladattal foglalkozhatok.
Csilliárd dolgot kell megcsinálnom nap, mint nap. Ha mindig csak egy dologra fókuszálok, akkor hogyan tudom megoldani azt, hogy ezek ne töltsék fel a teljes napot?
Hiszen pont azért próbálok multitaskolni, hogy meglegyen bennem a haladás érzése.
Ráadásul hogyan ne agyaljak, amikor azt tanácsolod, hogy mértani pontossággal mérjem ki, hogy mikor mennyit dolgozok?
És akkor ez nem agyonoptimalizálása a dolgoknak?
Stipi, amit itt leírsz az lehetetlen.
Nézzük ezt az egészet a másik oldalról.
Mi van, ha azt mondom, hogy amit leírtam, az a tökéletes állapot, amit kitűzök a szemem elé, hogy el szeretném érni és a napjaimat ahhoz mérem, hogy mennyire sikerült közel kerülni hozzá?
Tudod mekkorákat zakóztam, amíg megtanultam biciklizni?
Nagyokat. A mai napig van egy heg a lábamon, amit gyerekként szereztem, amikor taknyoltam egyet a betonon.
De végül megtanultam tekerni.
Később már nyomtam nulla kézzel is és úgy sem estem el.
Én csak azt mondom, hogy minden nap egy picivel jobbnak kell lenned.
Minden nap csak egy dologban legyél ügyesebb.
Ha csak egy hétig kipróbálod minden nap, hogy milyen az, amikor nem dolgozol látástól vakulásig, hanem egy egészséges tempóban haladsz már közelebb kerültél a célodhoz.
Ha csak egy napra félreteszed azt, hogy túlagyalod a dolgokat és csak a megoldásra fókuszálsz, már lesz mihez viszonyítanod később.
Ha csak egy napra kipróbálod, hogy milyen az, amikor fókuszáltan mindig csak egy dolog van előtted már látni fogod ennek az előnyeit és tudni fogod mikor tudod alkalmazni.
Keresd az ajtót, lépj be rajta és állítsd át az életed játékának beállítását nehézről extra könnyűre.