Délelőtt 10 óra van, éppen csipegetem a kis reggelimet és inspót gyűjtök ehhez a Galambpostához, amikor csak egy hatalmas nagy puffanást hallok a mögöttem lévő fal másik oldaláról.
De úgy akkorát, hogy még a fülemben szóló lofi mjúzikon is áthallatszik.
Miával egymásra nézünk, majd egy mély sóhaj közepette felveszem a papucsomat, hogy átsétáljak a garázsba megnézni, hogy mi történt.
A mély sóhaj erősödő fejfájássá alakul át azonnal amint meglátom, hogy a fali radiátor nem a falon, hanem a földön van és folyik mindenfelé a víz belőle.
Egy halk bajusz alatt elsuhanó bazdmeggel konstatálom a helyzetet, majd nekiugrok a megoldásnak.
Két órával később lefőzött kávéval visszaülök a gépemhez, hogy nekiálljak megírni a Galambpostát. Nem kell inspó, mert tudom, hogy jobb történet nem is kell a saját szerencsétlenségemnél.
Reggel, amikor felkeltem szerinted úgy indítottam a napot, hogy
“de jó lenne két órát tökölni a leszakadt radiátorral?”
Nem.
Reggel, amikor elindítottuk a napot a Napi 1% közösségben felvittem a listámra, hogy ezzel majd foglalkoznom kell?
Nem.
Sík ideg vagyok egész nap, hogy kiesett 2 óra a napomból, mert egy előre nem látott esemény keresztbehúzta a terveimet?
Szintén nem.
A könnyebben megmagyarázható ok az, hogy ha már megtörtént a baj, kár rajta tipródni.
“Suck it up” mondja az angol, ha leszakadt, hát leszakadt. Az élet megy tovább.
Rengeteg dolog van a mindennapokban, amit így kezelek, hogy el vállrándítással beletörődök a történelem megmásíthatatlanságába.
A nehezebben magyarázható oldala pedig az a nyugalom, amit a naptervezési rendszerem ad számomra.
Azért tudom ugyanis megrándítani a vállamat és beletörődni a dologba, mert nem munkaidőből “áldoztam fel” azt a 2 órát, hanem szabadidőből.
Miért olyan baromira fontos ez?
Nézzünk rá egy példát
Ha reggel leülsz és telepakolod a napodat 10 órányi feladattal, majd leszakad nálad is a radiátor (ne próbáld ki, nem jó móka), akkor a teljesen telített napodból kell megkeresned azt a 2 órányi időmennyiséget, amit a szerelésre költesz.
- Lehet, hogy nem megy ki egy fontos ajánlat
- Lehet, hogy ezért csúszol egy ügyfélmunkával
- Lehet, hogy ezért nem tudsz elmenni egy fontos eseményre.
Ezzel szemben én azt csinálom, hogy csak egy bizonyos szintig töltöm fel a napomat pont azért, hogy az ilyen esetekben még legyen egészséges mozgásterem.
Persze most megfordulhat pár rosszmájú gondolat a fejedben, mint például:
“akkor te ezek szerint egy nap alig dolgozol valamit”
A te nézőpontodból ez valóban igaz, az enyémből viszont éppen elég. 2 x 2.5 óra fókuszált munka alatt legalább annyi mindennel végzek, mint a legtöbb ember 8 óra alatt. Ez nem nagyképűség vagy lenézés. Egyszerűen csak összpontosítom a figyelmemet egy adott időszakra. Amíg mások minden elolvasott email után görgetik 3-5 percet a facebookot, addig én megállás nélkül csinálom a feladatomat.
“ha kidőlsz egy teljes napra, azon ez sem segít”
Így van. Ezen nem segít semmi sem. Ja de, várj! Ha mondjuk azért dőltél ki mert már a sokadik hónapodat tolod úgy végig, hogy folyamatosan csak kapkodsz a munka és a magánélet feladatai között és az összes énidőd egy nap annyi, amit a budin ülve, telefont nyomkodva tudsz magadnak kicsikarni, akkor erre egy idő után a szervezeted is jelezni fog.
“annyi a dolgom, hogy majd beleszakadok és így sem keresek eleget”
Megértem, mert biztos szereted is, amit csinálsz. Különben nem töltenéd vele az egész napodat. De gondoltál már arra, hogyan tudod úgy átalakítani a szolgáltatásodat, hogy kevesebb munkával többet termeljen? Mondjuk ahelyett, hogy ügyfelek után rohangálsz a szósölben, dobozosítod a termékedet és azt árulod? Mert ahhoz a te időd már nem kell, de mégis pénzt termel.
Néha kicsit úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívok egy olyan világban, ahol mindenki ujjal mutogat arra, hogy 24 óra nem elég, bűnbakot csinálva belőle.
Ahelyett, hogy magunkba néznénk és észrevennénk, hogy még mi magunk is tudnánk fejlődni ezen a téren inkább széttárjunk a kezünket és feladjuk az idővel vívott harcot.
Többek között ezért is döntöttem úgy év elején, hogy a fókuszomat én is átmozgatom.
Kevesebbet fogok foglalkozni az időgazdálkodással – ami a szívügyem.
És többet fogok foglalkozni a Notionnel, ami a bevételeim fő forrása.
Ennek eredményeképp három fontos irány “marad” a Timentor márkám alatt:
- Előadások, tréningek és workshopok tartása
- Napi 1% közösség – ahol főként a vállalkozói közösségre szeretném helyezni a hangsúlyt.
- Egyszerű dobozos termékek, amiből könnyen és egyszerűen tudsz fejlődni, ha akarsz.
Így készült el a Naptervező minikurzusom is, ami 1 órányi tömör, de érthető és kézzel fogható módszertant ad a kezedben, hogy neked se essen nehezedre 2 órát találni a mindennapjaidban, ha leesik a falról a radiátor.
Ezt a minikurzust neked találtam ki, ha
- csak egy gyors, egyszerű és működő naptervezési módszerre vagy kíváncsi (amit én is használok naponta)
- van egy órád, hogy egyben végigpörgesd ahelyett, hogy bekerüljön a megvett, de soha meg nem nézett kurzusaid közé
- nem a szokásos priorizálj, írj listát, higgy magadban motivációsguru szöveget keresed
Csekitáut: https://timentor.hu/naptervezo-minikurzus
