Felkészülés egy TEDx konferenciára

A TED konferencia (Technology, Entertainment, Design) önmagában egy hatalmas tudásmegosztó és networking esemény, amit csak évente egyszer rendeznek meg. Persze különböző változatai (TEDWomen, TEDYouth) szintén megrendezésre kerülnek, de TED konferencia csak egy van egy évben. Az a kicsi x a TED mellett azt jelenti, hogy a központi szervezet szabályait követve, de teljesen különállóan kerül megrendezésre az esemény. Magyarország több nagyvárosa is büszkélkedhet azzal, hogy tartanak évente TEDx rendezvényeket. Többek között Debrecen, Pécs, Miskolc, Nagykanizsa, Győr, Eger is fenn van a rendezvényhelyszínek listáján amellett, hogy Budapesten több ilyen rendezvény is megvalósul évente. Én személy szerint a veszprémi TEDxBenedekHegy színpadán állhattam 2019 novemberében, ami a szervezőcsapat által már negyedszer kerül megrendezésre. Tekerjük vissza azonban az idő kerekét és nézzük meg, hogy milyen út vezetett el odáig, hogy egyáltalán ki tudtam állni arra a bizonyos piros pöttyre.

A miért?

Gyermekkorom óta mélyen gyökerező szereplési vágy van bennem. Már általános iskola alsó tagozatában jártam szavalóversenyekre és a színpadi jelenlét azonnal magával ragadott. Egyszerűen imádom az egészet, minden izgalmával, minden dicséretével, minden kritikájával együtt. A későbbiek során sem múlt ez a fajta szereplési vágy. A középiskolai szalagavatónkon elsőként jelentkeztem a műsorunk konferálására, az egyetemen a csoportos feladatokat szinte mindig én prezentáltam. Amíg mások ódzkodtak attól, hogy mások előtt beszéljenek, én kihívásként tekintettem rá, amit meg akartam ugrani.


A veszprémi TEDx

A veszprémi TEDx rendezvény X-e, háttérben a veszprémi várral

Amikor láttam Pusztai Ádám TEDxYouth@Budapest előadását, azonnal tudtam, hogy nekem egyszer TEDx színpadon kell állnom. Ez a belső hajtóerő velem maradt éveken keresztül.


Ott voltam minden eddigi TEDxBenedekHegy rendezvényen és vártam arra a pillanatra, amikor én is ott állhatok.


Bár előző évben is pályáztam, akkor nem kerültem be, de a negyedik rendezvényre összeállt bennem az ötlet annyira, hogy átjussak a rostán. És hát azért valljuk be, látva előadótársaim beszédeit, magasan volt a léc.

Kertész-Farkas Anikó és Berkes Marci előadótársaimmal még lazában nyomtuk a rendezvény előtt

Az ötlet

Nyáron, amikor kiírásra került a konferencia témája, láttam a kapcsolatot az időgazdálkodás és a Élet 5.0 között. Ha magasabb szintre akarjuk emelni a létünket, akkor a gyorsuló világ megköveteli tőlünk, hogy mi is vele együtt gyorsuljunk. Azonban ez nem ilyen egyszerű, mert van egy feloldhatatlan dolog. Egy nap 24 óra. Ezt szerettem volna összekapcsolni azzal a gondolattal, hogy nem az a baj, hogy nincs időnk. Mert ugye ez kifogás. Mézesmázos megfogalmazása annak, hogy nem elég fontos valami. Így született meg a beszéd magja.

Nem az a baj, hogy nincs időd. Van időd! Az a baj, hogy a feladatod túl sok.

E köré a gondolat köré építettem fel az egész beszédet.

TEDx Danyi István

Előadás közben

A beszéd felépítése

Augusztus vége óta 6 különböző változatban próbáltuk ki, hogyan lehet ezt az üzenetet jól átadni. Lépésről-lépésre állt össze a végleges változat és büszke vagyok arra a beszédre, amit együtt hoztunk létre. Bizony, együtt a felkészítőkkel és a többi előadóval. Minden próbán átbeszéltük, hogyan lehetne jobb és ezeket igyekeztem beépíteni magába a beszédbe is. Egy idő után a struktúrán már nem változtattam, már csak apró finomításokat végeztem egyes mondatokon. A beszédem logikája úgy épült fel, hogy az első felében a “nekem erre nincs időm” mondatot támadjam. Erre hoztam kutatási anyagokat, saját történeteket, hogy alátámasszam, nem az a baj, hogy nincs időnk. Ezt vezettem át a beszéd felénél arra, hogy “az a baj, hogy túl sok a feladat.” A beszéd második fele arról szólt, miért probléma, ha sok a feladat és hogyan tudod elkerülni.

Az előadást bár nem szántam humorosnak, mégis néha engem is meglepett a közönség reakciója.

Néha olyan helyeken is nevettek, ahol nem is számítottam rá. Ez iszonyú jól esett a színpadon. Mint később megtudtam, a beszédek közül az enyémen volt a legmagasabb a nevetési arány (1.8), ami azt jelenti, hogy percenként majdnem kétszer nevetett a közönség. Borzasztó büszke vagyok erre a statisztikára.Volt pár olyan előadói trükk, amit én is bevetettem annak érdekében, hogy magasabb színvonalú legyen a beszéd. Már amikor az első betűket lekanyarítottam a jegyzetfüzetembe az előadás kapcsán tudtam, hogy szeretnék életszerű példákat és történeteket beleszőni a beszédbe. Mert ezekhez könnyen tud kapcsolódni a közönség – fel tudja idézni egy hasonló emlékét, vagy el tudja képzelni, hogy ő hogyan cselekedne hasonló szituációban. A koszos ing esete pontosan ezért született meg, hiszen történetmesélésen keresztül mutatja be hogyan vándorolnak az egyes feladatok egy Eisenhower-mátrixon belül.

A felkészülés

Szerintem bárki, aki már adott elő TEDx-en meg tudja erősíteni, hogy egy ilyen beszédre való felkészülés nem csak annyiból áll, hogy megírod előre, kiállsz a színpadra és felolvasóestet tartasz egy papírról. Úgy gondolom, hogy ha valakinek ilyen az előadása, akkor az nem üti meg egy TEDx beszéd színvonalát. Ha jó minőségű és élvezhető beszédet szeretnél tartani – és miért ne szeretnél? – akkor bele kell tenned az időt a felkészülésbe. Nálam ez azt jelentette, hogy a felkészülés ideje alatt, amíg alakult maga a beszéd, hetente egyszer elmondtam magamnak itthon, valamint egyszer a többi előadótársam előtt is, hogy véleményezhessék. Ahogy egyre közelebb értünk a november 9-i dátumhoz és egyre biztosabb volt a beszéd végleges változata, egyre sűrűbben gyakoroltam az előadást. Reggel munkába menet és onnan hazafelé jövet is elmondtam egyszer-egyszer, zuhanyzás közben lépésről-lépésre átvettem fejben az egyes gondolati lépéseket és így mélyítettem el azt, hogy mi után mi jön a beszédben. Az előadásom a mindennapjaim részévé vált, így amikor kiálltam a színpadra már annyira természetes volt a beszéd elmondása, mint a lélegzetvétel.

TEDx Danyi István

Egy nap 24 óra, kivéve a Plútón

Az előadás napja

Nem tagadom, stresszeltem. Bíztam magamban és abba, hogy megfelelően felkészültem, de mégis volt bennem egy egészséges mértékű lámpaláz, amit próbáltam magabiztossággal és humorral eladni az egész nap folyamán. A beszédemet a második blokk harmadik előadójaként mondtam el, így utolsó előttiként kicsit nehéz volt feldolgozni, ahogy előadótársaim sorra szabadulnak fel a beszédeik után, míg nekem még ott áll a feladat az orrom előtt. Amikor Dallos Zoli, aki előttem állt színpadra befejezte a beszédét és ott álltam bemikrofonozva, készen a színpadra lépésre elöntött a pánik.

Minden lehetséges bukta és baki átfutott az agyamon attól kezdve, hogy elesek a lépcsőben felfelé menet, egészen odáig, hogy a prezentációt nem tudom majd kezelni.

Vettem két hosszú és mély levegőt, kifújtam szépen lassan és amikor megláttam az intróban a képemet és azt, amiről beszélni fogok, elöntött a nyugalom. Rájöttem, hogy mindaz, amiről beszélek nem a fejemben, hanem a szívemben van, mert hiszek abban, amiről beszélni fogok. Hiszek abban, hogy mindenkinek van ideje és csak a döntéseinken múlik, hogyan használjuk fel. Felsétáltam arra a bizonyos piros pöttyre, elkezdtem a már jól begyakorolt első három mondatot és onnantól nem volt megállás. A szavak már annyira maguktól értetődően jöttek belőlem, hogy tudtam olyan dolgokra is figyelni, hogy hogyan játsszak a hangommal, milyen a testtartásom, mit csinálok a kezemmel. Meg tudtam élni minden pillanatot és minden nevetés, ami a nézőtérről jött, csupán még erősebbé tett. Amikor elmondtam az utolsó mondatot és elkezdett tapsolni a közönség egy pillanatra elszorult a szívem. Úgy érzetem, hogy őszinte volt a taps és, hogy tényleg élvezték az előadást. Zavarban voltam, hiszen hatalmas megtiszteltetés volt elnyerni a közönség tetszését. A nap fénypontja az elismerések begyűjtése volt. Nem győztem megköszönni a sok kedves szót és gratulációt, amit a nézők adtak, miután véget értek az előadások. A legnagyobb elismerés azonban az volt, amikor Pusztai Ádám, az esemény kurátora mondta, hogy büszke rám. Már lassan 10 éve ismerjük egymást és mindig példaképként tekintettem rá. Tőle ez a fajta elismerés mélyen belém égett és örökre hálás leszek érte.

Visszanézheted az előadásomat akár itt, akár YouTube-on

Összegzés

Imádtam. Nem csupán az előadást, hanem az odáig vezető teljes utazást. Az előadótársaimat, a szervezőket, de még a gyomorgörcsöt is.

Büszke vagyok rá, hogy elmondhatom magamról, hogy TEDx előadó vagyok. Nem tudom eléggé megköszönni a szervezőknek és felkészítőknek, előadótársaimnak, barátaimnak, hogy eljuttattak idáig. A legnagyobb köszönet, azonban páromat Baté Miát illeti, aki mindig bízott bennem és támogatott, ha arra volt szükségem. Köszönöm!

Hogyan tovább?

Tudom és tisztán látom, hogy számomra boldogságot jelent, ha előadhatok. Most, hogy megugrottam az eddigi legmagasabb kihívást, bátran állok elébe bármilyen előadásnak. Határ a csillagos ég! Neked van ötleted, amiről szívesen beszélnél a világnak? Köszi szépen, hogy foglalkozol vele!

Balról jobbra, álló sor a.k.a előadók:

Körmöczi-Kriván Péter; Zentai Kata; Berkes Márton; Kertész-Farkas Anikó; Lévai Richárd; Biermann Margit; Dallos Zoltán; Danyi István

Balról jobbra, fekvő sor:

Pusztai Ádám – TEDxBenedekHegy kurátor; Gombás Kornél – Házigazda, konferanszié