A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya csak kisebb és nem hasonlít rá.
Tartja az egyik kedvelt mondásom.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi köze ennek az időnkhöz azonban egy pillanatra szeretnélek elkalauzolni a mindennapok valóságába.
Reggel van, ülsz otthon és éppen a kávédat szürcsölgeted és a reggelid utolsó darabkáit majszolgatod.
Minden egyes kajálásnál szoktam ezt a minijátékot játszani a fejemben, hogy a tényáron lévő összetevőknek mind egyszerre kell elfogyni.
Egy harapás kenyér, egy harapás sajt, egy harapás paradicsom és egy harapás tojás mondjuk.
Ha valamelyik előbb elfogy, akkor sajnos nem is esik olyan jól a kaja.
Elkalandoztam. ????
Szóval éppen reggel van és két nagy sóhaj között éppen próbálod fejben összetenni, hogy mit is akarsz csinálni aznap. Nyitott tenyereddel a homlokodon, összeszorított szemekkel próbálod meg egyszerre legyőzni a teljes kialvatlanságot és a reggeli zavarodottságot.
Feladatok cikáznak a csukott szemeid előtt:
- fel kell hívnom x-et
- el kell küldenem egy emailt y-nak
- be kell fejeznem valamit z-nek
És bár erősen próbálsz koncentrálni van benned hiányérzet. Tudod, hogy van még valami de egyszerűen nem jut eszedbe. A nyitott tenyered zárt ököllé formálódik és finoman elkezded ütögetni a homlokod, mintha egy rossz ruszki porszívó lenne, amit egy-két jól irányzott pofonnal újra életre lehet lehelni.
Feladod és inkább úgy döntesz, hogy felhörpinted az utolsó korty kávédat, elmosod az tényéradat és a poharadat, felcsapod a laptopot és elkezded nézegetni az emailjeidet.
Észre sem veszed, hogy két email olvasása közben teljesen ösztönösen nyitsz egy új tabot a böngésződben és leütöd az fa + enter billentyűket.
Elkezded görgetni a facebookot és bár még csak 10 perce vagy fent az oldalon teljes érzelmi hullámvasúton vagy túl:
- Egy konkurensed orbitális baromságokat írt, amivel nem értesz egyet ezért tök ideg vagy
- Láttál egy vicces mémet, amin még most is röhögsz, ha eszedbe jut.
- Visszarepültél jó pár évet, amikor feljött egy emlék egy korábbi posztodból.
Ránézel az órára a monitorod jobb alsó sarkában, ami 10.45-öt mutat és két szívroham között realizálod, hogy te eddigre már rég dolgozni akartál.
Ott dolgozik benned egyszerre:
- a közösségi média érzelmi hullámvasútja
- az időnyomás okozta stressz, hogy le vagy maradva magadhoz képest
- a reggeli kávé
És akkor most a szívbemarkoló kérdésem: Szerinted ideális ez az állapot ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsad?
Előszeretettel hibáztatjuk az időnk rövidségét akkor, amikor mi magunk sem tiszteljük a sajátunkat.
Ezt okozza, ha halogatunk.
- Stresszt
- Folyamatos mentális nyomást
- Sürgető érzést
És bár hihetetlenül édes érzés néha pont a határidő előtt hihetetlen energiákat megmozgatni – ráfüggeni az adrenalinlöketre, amit az “éppen pont időre befejeztem” érzés adhat, de nézzünk egy alternatívát erre.
Mi van, ha a feladatot nem határidő előtt két perccel fejezed be, hanem mondjuk 3 nappal előbb?
- Mire elérsz a határidőig már szinte el is felejtetted, hogy egyáltalán volt ilyen feladatod
- Nem stresszelsz miatta
- Van időd, hogy kijavítsd, ha úgy látod, hogy valamit még lehet rajta reszelni.
És ha te is adrenalin junkie vagy, ne hibáztasd magad. Ez nem a te hibád, csak még nem vagy elég tudatos a mindennapokban.
A legfőbb kérdés a következő: Miért halogatunk?
És mi köze ennek a fecskékhez és gólyákhoz?
Ha egy adott feladatot halogatsz, azt azért teszed, mert valamilyen negatív érzés vagy gondolat meggátol abban, hogy nekiállj és megcsináld.
- Lehet, hogy van a fejedben egy feladat, amit már egy hete meg akarsz csinálni, de nem tudod, hogy pontosan mit is kell csinálnod. Ezért csak toporogsz a rajtvonalon és nem csinálsz semmit.
- Lehet, hogy a múltban valamikor volt már rossz tapasztalatod a feladat kapcsán ezért vonakodsz újra nekiállni.
- Lehet, hogy teljesen értelmetlennek látod a feladatot.
Bármi is legyen a mögöttes negatív érzés vagy gondolat, tedd fel magadnak a kérdést: MIÉRT?
A legtöbb gyereknek van olyan időszaka, amikor nem csinál mást, csak mindenre amit mondasz felteszi ezt a kérdést. Mint a Fluimucil Ábel.
Halogatás esetén erősen javallott magadra ölteni önmagad Ábelét és addig kérdezgetni magadtól, hogy miért nem akarsz valamit megcsinálni, amíg meg nem kapod a választ.
A Toyota-módszerből származó 5 Why vagy magyarul 5 Miért módszere pont arra jött létre, hogy bármilyen problémának a gyökeréhez tudjál leásni.
Már egy ideje halogatom, hogy kiküldjek egy hírlevelet a feliratkozóimnak.
Miért?
Én magam sem vagyok biztos abban, hogy amiről írok, az valóban érdekli az embereket.
Miért?
Nem tartom magam jó szövegírónak, ezért nem gondolom, hogy mások szívesen olvasnák, amit írok
Miért?
Bármikor, amikor eddig írtam alacsony volt a megnyitási arány és nagyon-nagyon alacsony az átkattintás
Miért?
Unalmasan fogalmazok és nem tűnik ki a levelem a sok spamgyanús marketing email közül
Miért?
Nem jól fogalmazom meg a tárgymezőt és nem erősségem a történetmesélés
Ebben a teljesen kitalált szituációban 5 miért? kérdés alatt eljutottam onnan, hogy “nincs kedvem hírlevelt kiküldeni” oda, hogy “lehet fejlesztenem kell a tárgymezőimet”
A fecske egy költöző madár (nincs kedvem hírlevet kiküldeni) olyan, mint a gólya (fejlesztenem kell a tárgymezőimet) csak kisebb és nem hasonlít rá.
És érdekes módon, ha növeled a siker esélyét, csökkenni fog a halogatás mértéke is:
megtanulsz jobb tárgymezőket írni → nő a megnyitási arány → nő az átkattintási arány → nő a bevétel → motivált leszel, hogy ismét hírlevelet írj.
A halogatás legyőzésének a kulcsa két fő irányból származik:
- Tudod-e és legfőképp érted-e hogy miért halogatsz?
- Van-e megoldásod arra, hogy csökkentsd a negatív végkimenetel lehetőségét?
Minél konkrétabban meg tudod fogalmazni, hogy
- mit
- mikor
- meddig
csinálsz, annál kisebb lesz az esélye, hogy halogatni fogsz.
- Legyél tudatosabb
- Legyél önreflexívebb
- Legyél céltudatosabb
És a halogatás kikopik a szótáradból.
