Ígérem, hogy röhögni fogsz, amikor megtudod a megoldást, mert annyira pofon egyszerű.
Miért nem vagyunk hatékonyak a mindennapokban?
Megannyi ügyféllel a hátam mögött bátran ki tudom jelenteni, hogy van egy egyfajta vállalkozói séma, amire felépül az összes szétesett embernek a mindennapja.
Egy szóval tudnám a legjobban leírni, ami nem más, mint a sodródás.
Reggel felkelsz, még magadba sem töltötted az első kávét, de már vagy a social médiát pörgeted vagy az emailjeidet olvasod.
Leér a kávé, talán még be is dobsz valami reggelit, mire indul a nap.
És amikor összecsapod a kezed, hogy “na most akkor álljunk neki dolgozni”. Akkor azzal szembesülsz, hogy van vagy 10-12 dolog, amit meg kellene csinálnod és fogalmad nincs, hogy ezeket egyáltalán milyen sorrendben csináld meg.
“Majd lesz valahogy” mentalitással belevágsz abba, ami a legkevésbé fájónak tűnik, hiszen mégiscsak nap eleje van, nem szabad egyből ellőni az összes puskaport.
Félúton rájössz, hogy a feladatot nem is tudod megcsinálni, mert hiányzik valami infó. Beletettél 1 órányi munkát, aztán félretolod.
Le is főzöd gyorsan a második kávét, mert iszonyat nagy a tempó.
Beleállsz egy másik feladatba és természetesen Murphy törvénye miatt megjön a várt infó az első feladathoz.
Na most mi legyen? – teszed fel magadnak a kérdést, miközben tökéletesen tudod, hogy úgyis vissza fogsz menni az első feladathoz, hogy azt fejezd be inkább.
És ez a ping-pong megy egész nap.
Olyan vagy, mint Rambo a gépágyúval a kezében.
Ahol megmozdul a bokor, oda eresztesz egy sorozatot.
Nem számít, hogy az csak egy mókus, a szél vagy valóban valaki aki az életedre tör.
Húzod a ravaszt és egy fülsüketítő csatakiáltál kíséretében miszlikbe aprítasz mindent, amit szembejön veled.
Ezzel szemben ott van például egy mesterlövész.
Elfoglalja a rejtekhelyét és vár. Van, amikor akár napokon keresztül is csak fekszik és vár, amíg fel nem tűnik a célpont.
Abban az egy pillanatban, amikor tiszta lehetősége van rá, akkor viszont egyetlen lövéssel kiiktatja.
Bár már lelőttem a poént, azért lássuk akkor, hogy mi a megoldás a sodródás ellen.
Legyen célja a napodnak.
Csak hogy menő legyek, iderakok egy Seneca idézetet:
“Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart.”
A nyílt mező közepén álló Rambók cél nélkül lövöldöznek mindenre, ami mozog.
A mesterlövész pedig tűpontos precizitással lövi ki az egyetlen célpontját.
Ha minden reggel leülsz és kitűzöd a célt, hogy mit akarsz elérni aznap, akkor sokkal könnyebb lesz dönteni nap közben, hogy milyen feladatokat is akarsz egyáltalán megcsinálni.
És akkor most a pofon egyszerű módszerem:
Reggeli ébredés után még mielőtt bármilyen munkának nekiállnál tervezd meg, hogy mi lesz a napod fő célja.
Én 3 egyszerű kérdés szoktam feltenni magamnak:
- Mi az a legfontosabb dolog, aminek mindenképpen meg kell lennie ma?
- Ezen felül mik azok a feladatok, amiket jó ha megcsinálok, de nem fáj, ha nem lesz kész mind?
- Mivel fogok kikapcsolódni, ha elértem a napi célomat?
Ez a három egyszerű kérdés rengeteg pozitív dolgot hoz magával.
Egyrészt tudom, hogy mi az abszolút minimum, amit meg kell csinálnom arra az esetre, ha az ablakon kinézve azt látom, hogy cuki kiscicák potyognak az égből és az összeset meg akarnám simogatni.
Másrészt ugyanez a kérdés le is veszi a vállamról a túlteljesítési kényszert, mert ha a nap első feladataként megcsinálom azt az egy vagy két nagyon fontos feladatot, ami előttem van, akkor onnantól már szabadon rajtam múlik, hogy akarok-e foglalkozni a továbbiakkal.
És talán mind tudjuk, hogy mekkora a különbség aközött, hogy valamit meg KELL csinálni vagy meg LEHET.
Az, hogy elkezdek olyan feladatokkal foglalkozni, amik viszont nem tartoznak már bele a legfontosabbak táborába azzal az érzéssel tölt el, hogy olyan dolgokat végzek, amik pluszok, így nap végére ez megemeli az elégedettség érzését.
És hát ott van ugye a jutalom a végén.
Ha nincs célod, hogy mit akarsz elérni a nap végén, akkor persze, hogy bűntudattal fogsz lefeküdni aludni, hiszen soha nem fogod tudni, hogy eleget dolgoztál-e.
Bárki bármit mondd, a napod tervezése nélkül nem várhatod, hogy radikális változás álljon be a munkamorálodban vagy a munkaminőségedben.
És ha azok közé az emberek közé tartozol, akik már most elkezdték a kifogásokat gyártani, hogy “de én [ezért] nem tudok tervezni előre”, akkor ajánlanék egy bónusz tippet:
Ne a kifogásokat keresd, hanem a megoldásokat.
Ha beleragadsz a negatív gondolkodásba, senki nem fog tudni kihúzni belőle és szépen lassan el fogsz süllyedni benne.
