Az újranyitás időszaka: Régi rutinok, új köntösben
Nagy általánosságban elmondható, hogy elkényelmesedtünk. Szerintem sokan észrevették, hogy mekkora különbséget jelent csak az, hogy bejárunk-e a munkahelyünkre, avagy sem. Nekem például csak ez a tevékenység másfél óra pluszt jelent az életemben egy napon. Egy átlagos hónapban az 30 óra plusz. Kimondani is sok. Hozzászoktunk ehhez és ezért nehéz lesz visszarázódni a régi mókuskerékbe.Nekem például az új reggeli rutinom is van, hogy olvasok egy órát miután felkeltem. Ezt nehéz lesz megtenni, ha pont abban az egy órában kell utaznom, amikor olvasnék. A legegyszerűbben úgy lehet ezt megfordítani, hogy utazás közben fogok hangoskönyveket hallgatni. Így párhuzamosítok feladatokat. Ezt mindenkinek egyénileg kell megvizsgálnia, hogy mik azok a tevékenységek, amit az utazás időszakaira bekúsztak az életünkbe. Meg akarjuk-e őket tartani egyáltalán és ha igen, hogyan lehetséges ezt kivitelezni.
Nyilván, ha a munkaidő és az egyéb tevékenységek összehasonlításában nézzük azt, hogy mire jutott több időnk, akkor belátható, hogy szabadabban tudtunk költekezni belőle. Sokszor beszélek arról, hogy az időgazdálkodás legtöbbször arról szól, hogy kinél van a kontroll és ez a szabadabb állapot a mi kezünkbe adott nagyobb irányítást és ezzel együtt felelősséget is. Úgy gondolom, hogy a munkáltatók szemében ez az időszak jó példája lehet annak, hogy igenis lehet erősíteni az otthonról történő munkavégzést és nem ez lesz a munkavállaló teljesítmény-csökkenésének az oka. Én összességében tehát azt várom, hogy általánosságban lazulni fognak a szellemi dolgozók esetében az otthonról történő munkavégzés szabályai. De ne tévesszük össze a heti pár nap home office-t a teljes freelancer életstílussal, amikor tényleg a hét bármely napján onnan dolgozol, ahonnan akarsz. A karantén alatt abba kóstolhattunk bele, hogy milyen az, amikor egy cégnek dolgozunk otthoni munkavégzéssel. A legszembeötlőbb különbség talán az a kettő között, hogy home office-ban azt várják tőlünk, hogy a munkaidőkeretünk alatt legyünk aktívak, elérhetőek és dolgozzunk otthonról ugyanolyan keményen, mintha benn lennénk az irodában. A szabadúszó időbeosztás viszont sokkal rugalmasabb, gyakran éjszakába nyúló és csak késő délelőtt kezdődő napokat is lehetővé tesz. Szerintem legtöbben még mindig az első kategóriába tartozunk. Reggel 8-kor felcsapjuk a laptopot és legkésőbb 5 körül le is csukjuk. Nem az egész napunkat töltjük ki a munkánknak apró feladataival, hanem a munkára szabott időnket sűrítjük össze velük.
A régi rutinba való visszalépést viszont támogatom is meg nem is. A rutinok arra valók, hogy megkönnyítsék az életünket. Amikor valamit rutinból végzel, akkor egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset kell gondolkoznod azon, hogy mit is csinálsz. Ez segít neked, hogy a rutinfeladat közben másra tudjál összpontosítani. Ha olvasás közben kevergeted a levest, amit már ezerszer elkészítettél, akkor nem a keverésre fogsz összpontosítani, hanem az olvasásra. Ha viszont először készíted el életedben azt a fajta levest, akkor le sem fogok venni rólad a szemed, nehogy valami félremenjen. Ha vannak olyan rutinjaid, amik segítenek, akkor azokhoz érdemes visszatérni. Ha vannak olyanok, amik hátráltatnak, azokat érdemes inkább a hátunk mögött hagyni.
Az új rutinok kialakításánál én mindig a ötlépcsős módszeremet ajánlom.
Az első lépés a helyzetelemzés. Vizsgáld meg, hogy milyen rutinjaid voltak/vannak és azok mennyire jól illeszkednek a jelen helyzetedhez. Második lépés a tervezés. Rutint nem lehet úgy kialakítani, hogy akkor én majd holnaptól eljárok kondizni. Oké. Hova fogsz járni? Milyen gyakran? Mennyi időt fogsz ott tölteni? Mit fogsz csinálni, amíg ott vagy? Van egy rakás kérdés, amire válaszolnod kell. Ha ezzel megvagy, akkor jöhet a próbaidőszak. Lehet, hogy az a rutin, amit kinéztél magadnak szupernek tűnt elsőre, azonban kipróbálás után már nem érzed annyira erősnek a késztetést, hogy az életed része legyen. Ebben az időszakban még nem azon van a hangsúly, hogy bevasald magadon a napi rutin részeit, hanem inkább azon, hogy megfigyeld hogyan érzed magad miközben végzed a rutin lépéseit. Ha már a próbaidőszak alatt is úgy érzed magad, mint akinek a fogát húzzák, akkor megette a fene. Keress valami olyat, amit örömmel csinálsz. Negyedik lépés az elmélyítés. Ez az az időszak, amikor akkor is elvégzed a rutin feladatait, amikor a hátad közepére nem kívánod őket. Pontosan azért, mert ha nem teszed meg, akkor nem válik automatikussá. És ahogy már említettem az egésznek a lényege az, hogy az egymáshoz kapcsolódó feladatokat automatikusan, gondolkodás nélkül vagy minimális gondolkodás után végezzük. Ötödik és utolsó lépés pedig az értékelés és finomhangolás. Ha valami mégsem passzol, akkor még mindig lehet rajta javítani. Lehet, hogy csak át kell tenni az egyik edzést egy másik napra, vagy edzőtermet kell váltani.Ha videós formában jobban emészthető számodra, akkor pedig megnézheted ezt bővebben a YouTube csatornámon:
Összegezve tehát én mindenképpen azt javaslom, hogy gondoljuk át azt, hogy mi volt a napi életritmusunk pár hónappal ezelőtt. Gondoljuk át, hogy mi az, amit abból meg akarunk tartani és mik azok a dolgok, amiket viszont a mostani állapotból nem szeretnénk feladni. A kettő közötti kompromisszum lesz az az új rendszer, amire hosszútávon be kell rendezkedned.
Itt is találkozhatsz velem
Facebook csoport
YouTube
Blog